2018. március 4., vasárnap

Sacrifice - sok képpel

Reggel, étkező (a westend, csak így hívom már), kicsaptam az asztalra a maradék házi, csabai vastagkóbit. Átléptem a konyhába, kértem hozzá paradicsomot. A séf kivett egyet a kosárból, majd indult a csap felé, de időben megállítottam. Nem erőlködött, megértette, nyilván ő is az egészséges táplálkozás híve: bármit csak klórozott vizet ne!
A címben szereplő áldozat igazi, az egyik főnök (egy szintén igazi, paramount chief), akinek a területén áthalad a mérés, kikötötte, hogy addig nem kezdhetünk, amíg áldozatot nem mutatnak be. Hát legyen, elvégre ki az a címeres ökör, aki ép ésszel összerúgná a port a ki tudja milyen istenségekkel? Még jön valamelyik oszt megbabrálja a vibrók nagynyomású hidraulikus rendszerét, vagy teszem azt befagyasztja a geofonokat.
Asszem kecskét áldoztak (vagy birgét), amit aztán be is kebelezett az úri közönség. Él bennem egyfajta gyanú, hogy az igazi cél ez utóbbi volt, és ha teszem azt a közösség szállította az alanyokat és így nem került semmibe a kajcsi, az egyben engem igazol. Ezt majd még komolyabban megvizsgálhatjuk, ha sikerül Ian-től megszerezni a videjót, mivel ő ott volt és fölvette a procedúrát.
Azt nem láttam, hogy áldozati vérrel megspriccelték-é a vibrókat, a kábelt, geofonokat, vagy a műszerkocsit, mindenesetre gondolkodom egy nyúlláb, vagy hasonló beszerzésén. Ámbár mióta van egy spéci amuletem, azóta nem hiszek a babonákban, de azért ki tudja? Itt Afrikában hátha nem úgy mennek a dolgok...

Már kelt a nap, amikor a parkolóba értem, muszáj is volt neki, mert sötétben nem autózhatunk, company policy...



Aztán fölnyergeltük a totoját és kilovagoltunk a birtokra. Imádom ennek a 6 hengeres dögnek minden porcikáját.





A környék még ébredezett, elvégre hajnali 8 környékén jártunk még csak:







Elhúztunk a tamalei stadion mellett is, szeretett vezérünk jutott azonnal eszembe. De szívesen látnám itt... még a beosztását is elképzeltem.



Aztán lefordultunk a cipőárus lánynál (a lassan 10 éves Timberland szandálom annyit volt már foltozva, hogy arra gondoltam, lecserélem itt, ha legközelebb erre járunk :)) az egyik alappontunk felé, hogy ott majd felállítjuk a bázis állomást, vagy magyarul refit.



A refinél a srácok eljátszották Iwo Jima bevételét, igaz nem a zászlót állították, hanem a rádió antennáját, no és nem hatan voltak. Azért sikerült megoldani a dolgot, hiszen tudjuk azt, hogy összefogás hegyeket képes elmozdítani...
Ha mindenki tolja.
És egy irányba










Ellenőrző mérés, megy minden ahogy kell, indulhattunk a munkaterületre, ahol ma fognak tűzni a fiúk. Előtte azonban még felállítottunk egy repeatert. Ez nem reppel, hanem gyakorlatilag egy átjátszó állomás, amely a referencia pont jeleit szórja szét a környéken, mivel a mozgó GPS-ek, a roverek (ezekkel keresik meg a kitűzendő pontok helyét, majd rögzítik a kitűzött koordinátákat) antennái csak 2m magasan lengedeznek, így nem mindig éri el őket a refi 20km-nél is messzebbről.



Sasszemmel megáldottak a távolban megbúvó kis falut is felfedezhetnek, itten van, e!



Hasonló kis település mellett haladtunk el, amikor elindultunk kicsit scoutolni, felderíteni a terepet:













Egyébként Tamalebe történő leszállásunkkor felülről figyelhettük meg a település szerkezetét, és úgy tűnik, hogy minden család a körkörös védekezés taktikáján alapuló struktúrát részesíti előnyben. Modernebbek beletoldottak egy-egy kocka épületet is, de meghagyták a többi kunyhót. Kör alakú, hosszú, nádszerű fűvel borított kis épületecskék körta alkotnak, a közöttük található rést agyagfal tűnteti el. Majd az esős évszak alatt meglátjuk azt, hogy miként szuperálnak, de tuti ellenállnak az elemeknek, nem mai találmányok...



A faluba, kút híján, a nem is olyan közeli, gáttal határolt vízgyűjtőből lányok és asszonyok hordják a vizet:



Vagy a rőzsét (ezt nem a tóról, szerintem):



Aztán a szokásos termeszvár, ezzel egyszerűen nem tudok betelni. Hogy azok a kis genyák ilyet képesek építeni AutoCAD és minden mérnöki képzettség nélkül... eszem megáll és csak néz:



Azért erről majd megeresztek egy bővebb írást, mert roppant érdekes az egész mindenség. Mármint termeszhangya ügyileg :)
Aztán már csak a berongyolás maradt, holnap pedig érkezik Paul, én pedig előásom a szépruhám és a Tamale-Accra-Amszterdam-Budapest jegyeket.


De addig még:
Zene! Bona...